Vénusz

A Vénusz a Naptól a második bolygó. A legfényesebb égitestek közé tartozik, csupán a Nap és a Hold látszólagos fényessége múlja felül az övét. Maximális fényessége idején mintegy tizenötször fényesebb a legfényesebb csillagnál a Szíriusznál. Derült, Hold nélküli éjszakán a Vénuszt eltakaró tárgyak árnyékot vethetnek.
Az a megfigyelõ, aki tudja, hogy melyik irányban pillanthatja meg a bolygót, fényes nappal, szabad szemmel is észreveheti.
Belsõ bolygóként a Földrõl nézve ugyanolyan fázisváltozásokat mutat mint a Hold.
Amikor legközelebb van a Földhöz, minden más bolygónál közelebb jut hozzánk, alig 42 millió kilométerre haladva el mellettünk.

 

Esthajnalcsillag

 

A Vénusz a Merkúrhoz hasonlóan belsõ bolygó, és úgy tûnik számunkra, hogy az egyik kitérésbõl a másikba megy át a Nap körüli keringése során. Hol Esti Csillagként, hol Hajnalcsillagként ötlik szemünkbe. Nem véletlenül hívta a népnyelv Esthajnalcsillagnak.
Egyes ókori csillagászok úgy vélték, hogy két különbözõ égitestet látnak a Nap keleti illetve a nyugati oldalán. A hajnalban látható Vénuszt fényhozónak, Phoszporosznak, az alkonyatit pedig Atlasz fiáról Heszperosznak nevezték. Püthagorasz görög filozófus és matematikus ismerte föl elsõként, hogy Phoszporosz és Heszperosz ugyanaz az égitest.

A Vénusznak nincs holdja. Hold hiányában tömegét csak egyéb égitestekre való gravitációs hatása révén tudjuk meghatározni (pl. az ûrszondák keringési idejének meghatározása).

A bolygónak mind a tömege, mind mérete, mind pedig átlagos sûrûsége nagyon közel áll a Földre jellemzõ értékekhez, gyakran nevezik ezt az égitestet "bolygótestvérünknek" vagy "bolygónõvérünknek".
A Vénuszt állandóan elfedi elõlünk sûrû felhõtakarója. A Hold és a Merkúr sötét színû, felszínével szemben a Vénusz a ráesõ fény mintegy háromnegyedét visszaveri.

A "bolygótestvéri" kapcsolat ellenére felszíne sokkal barátságtalanabb, mint a Földé.

Anyagi, kémiai összetételét tekintve a Vénusz Föld típusú bolygó. A Vénusz belsõ szerkezete nagyjából a Földéhez hasonló.

 

A Vénusz keringése és forgása

 

A bolygó forgása nem direkt, mint a többi bolygótársáé, hanem éppen azzal ellentétes (retrográd). Mivel a bolygó felszínének egyetlen alakzatát sem vehetjük észre az égitestet burkoló, látszólag sûrû felhõtakaró miatt, a Vénusz tengelyforgási periódusát a bolygó felszínérõl visszaverõdött radarjelek elemzésével határozták meg, amely radarvisszhangok Vénusz-hegyekrõl és Vénusz-völgyekrõl is hírt adtak.
A Vénusz mágneses tere rendkívül gyenge, amiben bizonyára szerepet játszik a nagyon lassú 243 földi napig tartó retrográd tengelyforgása. A napszél a bolygó ionoszférájával követlen kölcsönhatásban van.

Az összes bolygópályák közül a Vénuszé hasonlít legjobban a körhöz, az excentricitása kisebb mint 0,01.

 

A Vénusz felszíne

 

Az elsõ Vénusz mellett elrepülõ ûrszonda a Mariner-2 volt 1962-ben. A késõbb bolygókörüli pályára állított Pioneer, Venyera és Magellán ûrszondák, valamint földi rádiótávcsövek révén az égitestet radarral feltérképezték. A Pioneer adatai szerint a felszín 70%-át hullámzó dombokkal borított síkságok, 20%-át jól elkülönülõ lesüllyedt mélyföldek, 10%-át nagyrészt 4 - 5 kilométerrel a felszín átlagos magassága fölé emelkedõ magasföldi "kontinensek" alkotják.

 

  A képen a Maat Mons nevû vulkánikus alakulat látható. Ez a kép a Magellán radarral felvett adataiból számítógépes feldolgozással alakult ki.
(A Magellán ûrszonda 1990-1992-ben feltérképezte a Vénusz felszínének 99%-át.)

Mind a Föld felszínérõl, mind pedig a Vénusz közelébe küldött ûrszondákról végzett rádiómegfigyelések egyértelmûen azt mutatták, hogy a Vénusz felszíne rendkívül forró, kb. 470°C, ami csaknem 500 fokkal magasabb, mint amilyen az atmoszféra hiányában lenne. Ez a nagy forróság az úgynevezett üvegházhatás miatt alakulhatott ki.

 

Felszíni alakzatok

 


 
A Vénusz egy nagy (30 km átmérõjû) becsapódási kráterét kráterét mutatja ez a radarkép. A tudósok feltételezik, hogy a krátert körülvevõ takaró annak a nagy széllökésnek az eredménye, amely a becsapódó testet követte, amint áthaladt a Vénusz légkörén.
 
 
A Vénusz alacsony fekvésû síkságain becsapódási krátereket mutat a kép. A három kráter átmérõje 35-65 km között van.A felvétel a Magellán ûrszonda által 1990-ben készített radarkép.
Sacajawea Patera egy hatalmas kaldera az Ishtar Terra (Ausztrália méretû felföld) nyugati részén. Az alapjánál kb. 233 km széles, 1-2 km mély, az átmérõje 120 és 215 km között van.
 
 
Két ovális vulkánikus alakzat. A kép bal oldalán a Ba'het Patera, 230 km hosszú és 150 km széles. Az Onatah Corona egy részlete látható a jobb oldalon, ennek átmérõje 350 km
A bolygó felszínének 80 %-a poros, sziklás lávasíkság, ezek fedik el a korai kráterek legtöbbjét.
Az itt lévõ és a jobb oldali
képen is lávafolyam látható.
 

 

A Vénusz légköre

 

A Vénuszból az alsó együttállás közelében csak egy nagyon keskeny sarló látszik. Alig észrevehetõen a sarló szarvacskái összezárulnak a bolygó körül, ami azt bizonyítja, hogy a bolygónak számottevõ légköre van, s ennek a részecskéin szóródott napfényt látjuk a sarló végei között.

Légkörének fõ alkotórésze a szén-dioxid, a teljes légkör több mint 96%-a. A légkör nyomása a földiének 90-szerese.
A légkörét adó szén-dioxid régen hatalmas mennyiségben áradt a kitörõ vulkánokból.

 

A Vénusz vulkánikusan ma is aktív, és a kéreg alól hõ távozik a vulkánokon keresztül, amelyek a légkörbe hatalmas mennyiségû kén-dioxidot pöfögnek ki, amelybõl kénsavfelhõk képzõdnek.A Vénusz felhõrétege a felszín felett 20 km magasságban kezdõdik és 30 km vastag. A pólus és a Naptól több hõt kapó egyenlítõi vidék közötti hõmérsékletkülönbség cirkuláló szélrendszert tart fenn. A bolygó és a légkör között bonyolult kémiai reakciók hozták létre kénsavfelhõket, melyekbõl kénsavas esõ hullik a légkör felsõ rétegeiben. A felhõ felsõ rétegei 400 km/h sebességgel körbesuhanják a bolygót, ezért úgy tûnik, mintha a bolygó tengelyforgási ideje 4 nap lenne (szemben a tényleges 243 nappal).

 

Sok csillagász úgy véli, hogy jóval régebben volt víz a Vénusz felszínén, de a Nap növekvõ fényereje miatt megemelkedett hõmérséklet elég volt hozzá, hogy megkezdõdjék az óceánok fokozatos párolgása, ami viszont a légkörben növelte meg a vízgõz mennyiségét. Mivel a vízgõz jól abszorbeálja az infravörös sugárzást az üvegházhatás fokozódott, ami tovább növelte a hõmérsékletet és gyorsította a párolgást.

A Vénusz tengelyének kicsiny hajlása (2 fok) miatt az idõjárás nem mutat évszakos változásokat, sõt az erõs üvegházhatás miatt a sarki és egyenlítõi, valamint a nappali és éjszakai hõmérsékletek között sincs lényeges különbség az alacsonyabban fekvõ légrétegekben.

 

A VÉNUSZ ADATAI
Tömeg
        A Föld tömegével kifejezve:
4,87*1024 kg 
0,82*Föld tömeg 
 Egyenlítõi sugár
        A Föld egyenlítõi sugarával:
6052  km 
0,95  
 Közepes sûrûség (gm/cm3) 5,255 gm/cm
 Naptól mért közepes távolság
         A Föld-Nap távolsággal kifejezve:
108,2 millió km 
0,723
 Tengelyforgási idõ (forgása retrográd) 243 nap 
 Keringési idõ 224,7 nap 
 Közepes pályamenti sebesség: 35,03 km/sec 
 A pálya excentricitása 0,007 
 Az egyenlítõ hajlásszöge a pályasíkhoz 177,3° 
 A pályasíknak az Ekliptikával bezárt szöge: 3,39° 
 Egyenlítõi nehézségi gyorsulás 8,6 m/sec2
 Egyenlítõi szökési sebesség 10,4 km/sec 
 Albedó (Fényvisszaverõ képesség) 0,64 
 Felszíni hõmérséklet 465 °C  
 Légnyomás a felszínen 9,4 MPa
A légkör összetétele:
       Széndioxid 
       Nitrogén
       Víz

A légkör összetétele: 
       96% 
       3% 
       0,003%